lelki bejegyzései

nem lennék "szerelmes típus?"

annyira zavar hogy már hitetlen vagyok, hogy azt gondolom, hogy igazi szerelem, csak a filmeken van, vagy tőleem igen távol áll ez az egész, pedig, kicsikén mindig azt hittem, hogy én olyan szerelmes típus vagyok, akire rátalálhat a szerelem, olyan tündérmesébe illően akár, vagy nem is kell a tündér mesejellemzője se.. csakk.. áh.. vhogy mindig kifogom, a számomra érzelmileg tökéletesen elérhetetleneket.. akikkel olyan jókat beszélgetek, mikor senki más sincs ott, csak mi ketten vagyunk, annyira képes vagyok bele szeretni, de úgy látszik az elsőből se tanultam, most is itt állok, egy ilyen helyzettel, de igazából, nem is az itt  abaj hogy bunkó lenne, hanem az, hogy annyira másképp vélekedünk a kapcsolatunkról, mert igazából, kívülről is barástág, s belülről is aaz , naagyon fontos, erős bizlamas barátsáág, semmivel felnem érő, de mégis, ...nekem,.. áhh.. Nem gondoltam volna hogy kitudok bukni ezen újra és újra, mikor már úgy érztem magamban egy hete, hogy ezt én lezártam, hogy semmi komolyabb érzelmi kötődést nem is érzek, erre, történik vmi, amire nem számítotam, és megint kiborul a bili..

Lehet csak egy olyan személyre lene szükségem, aki tud engem szerteni, de a fontosabb ennél, hogy én képes legyek őt szerteni, mert eez nálam eegy fura folyamat, hogy kit milyen mértékben, hogy szeretek meg, és úgy érzem rám férne eegy oyaln igazi nagy szerelem, vagy csak ahoz közelítsen, nem kell nagynak se lennie, csak szerelem legyen, mert olyan szinten elveszettnek, magányosnak, elkeseredettnek érzem magam.. pedig nem akarok ilyen lenni, lenne más mire kéne koncentrálnom, de úgy vettem észre, hogy az ilyen elhatározásaim, hogy Nem kell pasi, nem fogok senki után vágyakozni, se sírni, se hajtani, csak ha vkinek én kellek, és úgy érzem tudnám ezt viszon kölcsözni csak akkor,...csak pár napig tartanka ki... eddig futja a lelki erőm..