újszerelem bejegyzései

aztbeszélikarrafele.

Állítólag, ami egyszer megtörtént, azon már változtatni nem lehet. És ez így is van. Miért is akarnánk bármit is megváltoztatni? Semmi értelme nem lenne, hiszen, minden "hiba" vagy jó dolog amit az életben elkövetünk, az segít azon az úton maradnunk, amik mi vagyunk, ahol járnunk kell. Mégis, sokszor van úgy hogy inkább, vmi ne történt volna meg, mert akkor nem tudnám azt, és nem is érezném azt amit most, miután már megtörtént. Pedig emnnyivel egyszerűbb lenne .-gondolom én, mintha bármit is tudnék az életről.. mintha bárki ilyen idősen bármit tudna..sz*rt se tudok, és lehet épp ezért, akarom azt, hogy az az eszméletlen élmény inkább ne lett volna, mert akkor tudatlanul élhetnék, és az életkuszaságát, e nélkül bogozhatnám ki..biztosan nehezebben jutnék el egy egy döntéshez, mint így tudva, de kevésbé lenne fájdalmasabb, mert nem két irányba szakadna a szivem, hanem csak egy irányba haladna folyamatosan ( de ez már megszokott).

Szóóval a lényeg, (...) mi is lenne itt a lényeg? Talán az, hogy én igazán, odaadóan szerettem eddig vkit, mellette voltam mindig mindenben, elnéztem, ha épp bunkó volt velem. Most viszont, találkoztam egy olyan emberrel, amilyen személy lehetne mellettem, amilyen embert (azt hiszem, ez nem nagyképűség) megérdemlek. Válhatna ez új szerelemmé, de valószínűleg nem fog azzá válni, hiszen nincsenek meg a kedvező körülmények (bezzeg a másikkal..) így csak egy kedves emlékként marad meg számomra, ami így egészen bánt, és fáj, hogy nem lehet jövője.

u.i.: viszont azt az embert, akit eddig szerettem, sem tudnám csak úgy elfelejteni, valószínűleg nem is fogom, és nem is fog múlni amit iránta érzek soha. maximum csak elnézhetek felette, mintha ott se lenne.