...:D

hmm hát elégéé elhanyagoltam a blog írást, pedig történtek dolgok, vagyis lehet épp ezek köttöttek le, hiszen nem volt időm semmin gondolkodni amit ide meg tudnák írni, lefoglaltak az emberek, az események, a vicces, humoros, idétlen, érdekes dolgook..:D:D ammit nem, nem bánnok egyátlalán semmit, de semmit nem bánok, így kell hogy legyen. Minden ami volt, úgy volt tökéletes, ahogyan volt, mert lehet vmit másképp csinálnék, de mivel ez nem lehetséges, ezért nem bánkódok miatta, mert így se rossz. Várom a többi vmit ami még vár rám. :):)

vmi apróság azért számomra érdekes, lehet másnak természetes, de mégis vmi van ez a vmi amit leírnék..:):) 

ha van pénzed, örülsz neki, mert van, elképzeled mir veszel belőle vagy mit vehetsz még ha szerzel mellé még, és nálad van, jó érzés, hogy nálad van, ad vmi biztonság érzetett (de nem ez az ami a biztonság számodra). Amikor elköltöd, vegyünk úgy elcseréled egy emberrel aki ad érte egy olyan vmit amit te tudsz használni, amitől már nem halsz éhen vagy szomjan, amire igazán nagy szükséged volt már rég óta, vagy csak simán megtetszett és nem hagyhattad ott, de ezek utáán megüresedsz, hiszen a pénzedet adtad érte, így már nicsn abból több, lehet hiányozni fog az az érzés mikor nálad volt, de ha belegondolsz a pénzt nem tudod megenni,de amit belőel ebszel igen, vagyis mi is az igazán léyneges dolog? ...:):):)

mondom utólag is lehet eez tök egyértelmű nagyon sok ember számára, és lehet msot sokan fejüket fogják és azon gondolkoznak, Ez se egy IQ bajnok.. de remélem iylen ember nem lesz sok..::):) Bár ez se zavarna, megmondom őszíntén, mert a rossz akaró emberek véleményére és akik nem ismernek engem nem adok, igazából magasról teszek rá..:):)

...just Me and My Guitar

Hihetetlen

Annyira teljes

CSodás

Gyönyörű

Lágy hangzású

Fantasztikus

Imádom, mert lelke van, megérint, és egyszerűen megnyugtat, egy másik szintre emel, teljesen tökéletes, kellemes, megunhatatlan.

Ha rossz a kedvem felvidít.

Ha dühös vagyok megnyugtat.

Ha unatkozok add vmit aminek örülhetek.

Ha boldog vagyok, még jobbá tesz.

Ha csak vagyok, értelmet ad.

Ha képtelen vagyok aludni, segít ezen.

Ha esik az eső, ezzel a hangulatom csökken, Napsütést okoz a lelkemben.

Egyszerűen bele vagyok Szerelmesedve Teljes mértékben.

Tom Dice- Me and my guitar

Levél a címzettnek

-Tudod mi a nap fény pontja? Mikor beszélünk vagyis inkább csak te, mert én csak hallgatlak, figyelek rád, megAkarlak érteni teljesen, nem akarok azzal megelégedni, hogy talán értelek, vagy kicsit, nekem kell hogy teljesen tudjam. Nem hinnéd talán, de tényleg így van. Kell a mindennapi beszélgetés, akár éppen nem értünk egyet vmiben, vitázunk, akár mesélsz, magyarázol vmit vagy épp én próbálgatom szárnyaimat feléd, hogy eltudjam végre mondani amit eddig nem tudtam (nem tudom miért). Hiányoznál, úgy hiszem, teljesen, lehet elveszetnek érezném magam, vagy még magányosabbnak, vagy vagy.... nem tudom, ebbe inkább nem szeretnék belegondolni. Vmiért kötődök mindahoz, ami szokott történni, amik elszoktak hangozni, igénylem a mindennapiságát a beszélgetésnek. Te kezdted el, én csak sodródtam...vagy én?! lényegtelen, a lényeges mindaz amit leírtam

filmek hatása röviden

Mindenegyes filmmel amit megnézek, amit  látva átélek, átérzek, több leszek, épít engem, úgy gondolom ha vmit nem láttam volna eddig, amiket néztem, láttam és szeretek kevesebb lennék, nem lennék az aki vagyok, más lennék, egy olyan ember akiből hiányzik vmi, az ami kell ahoz, hogy teljesnek érezzem magam. Minden filmet imádok amitől lelkileg több lettem. Kell a film, számomra a filmek a víz, ami minden napra kell a túléléshez, a zene lenne a falat kenyér, és a levegő, azt hiszem azok a személyek, akik hatással vannak rám, nagy benyomással vannak az életemre, rám, akiket szeretek, akik kellenk ahoz, hogy midne jól működjön körülöttem.

csak egy film vagy ki tudja

nem akarom magam elveszíteni

Néha félek hogy elveszítem önmagam, félek attól, hogy van egy saját képem önmagamról, és ha vmit másképp csinálok, már nem én leszek, észreveszik az emberek, nem tudnák mire vélni, vagy mondanák hogy megváltoztam, ami nem igaz, egyáltalán nem.  Olyan fura ez, mert azt hittem eddig, azt reméltem igazánból vagy nem is tudom már hittem e reméltem vagy mi az isten csak hogy engem nem érdeklnek a más ember véleménye, az amit rólam gondol, arról amit csinálok, szánalmasnak érzem magam, hogy így kiderül hogy mégis adok vkinek a szavára, igenis érdekel engem ez kicsit, talán,. Néha azon gondolkozok, hogy milyen félelmetes az, hogy én vagyok én, már mitn én a saját szemeim által láttom a világot, a sjaát hangommal bezsélek, nem máséval, az enyémmel, Mikor erre rádöbbenek, oylan fura érzés fog el, a múlandóság, amit nem szeretek, főleg akkor nem mikor elaludni szeretnék, és arra gondolok, hogy ha felkelek lehet már öreggebb lesze, magamra se ismerek. Annyira félek attól hogy az időmet elpazarolom, nem akarom, tenni akarás meg van bennem, de nem tudok kibontakozni, egyedül nem megy, ha vki bátorítana, ott lenne mindig mellettem máás éenne, úgy hiszem, bár már sok dolgtól vártam a felszabadulást az életemben, sok dologról hittem azt hogy ha egyszer lesz oylan akkor jobb lesz más lesz, mint msot, de általában nem jön be... Képtelen vagyok döntéseket hozzni, ezzel engem ki lehetne készíteni teljesen azt hsizem, hogy egész nap döntéseket kelljen meghoznom, Pro és Kontra.. Nehéz egyszerűen, nem értem, hogy lehetnek az emberek erre képesek? Komolyan, néha olyan nehéz optimistának maradni, kezdem érteni az emberek többségét mért látják a dolgokat mindig negatívnak, mert sokkal könnyebb, egyszerűbb, semmi erőfeszítés nem szükséges, nem kell átlátni a dolgokon, nem kell semmit de Tényleg semmit se tenniük ahoz hogy vmi változzon, csk van és kész beletörödnek, de én nem aakrom ezt, de úgy érzem időnként , hogy nicns erőm arra hogy megtartsam az Optimizmusomat, vmi vki kell hogy tartsa bennem az erőt, nem tudom Hogy, Mi módon, Fogalamam sincs, DE kell szükséges ennyi az amit tudok.

Most lent...

Úgy érzem nem, .. áh.. felgyülemlet bennem egy-két dolog, és hát úgy látszik msot jön ki , könnyeken keresztül, mintha folytogatna vmi, vmi dolog, ami felemészt egyre csak. Én se értem igazából magam, vagy csak nem akarom, hogy tudajm mi van, vagy csak a hormonok?! Aggódok, félek, és elegem van, nem értek semmit, nem értenek meg, beszélek dolgokról de ,mégse vhol, nem tudom magam kifejezeni, kiönbteni teljes mértékben a szívem, régen ez könnyebb volt, most meg csak a könnyeken keresztül folyik le az arcomról egyik másik elnyomott gondolat. Akit érdekelne , hoyg meséljek magamról, képtelen vagyok, fogalalmam sicsn miért, úgy mesélnék, minderől, bármiről, de nem megy, ennyire még némának nem éreztem magam senki mellett. Annyira képtelen vagyok, arra hogy teljesen őszíntén tudjak beszélni, félek talán?! Senki nem kérdezi meg tőlem, hogy mi bánt, vagyis megkérdik, elmondom, kis vígasztalás talán, de igazából, azt az énemet várják "vissza" aki midnig hülye, bohcókodik, leégeti magát, néha harsányan viselkedik, vicces. DE vannak helyzetek amikor egyszerúen nem vagyok képse igazáb teljes szívemből oylan lenni, és néha bűntudatom van, hogy az én rossz kedvemmel a többiek kedvét is rontom, nem aakrokm ezt, én csak.. ... van idő, mikro az kell hogy vki vállán kisírhassam magam, akár, igazából nem sokszor van ilyen de ha van csak ennyit kérek, Csak ne kérdezősködjön midneki, hogy mi a baj? csak hagyanak hogy kijjöjön belőlem, nem is tudom..... .... ....Nem értem magam, , azt se hogy nem értenek meg, hogy miért nem, nem értik a bajom, vagy nem vagyok képes elmondani.

maci szeretett

Tudatosult

Egy barátnőmmel beszélgettünk még egy nappal a matek kisérettségi előtt, hogy úgy eindulnék csak úgy fényképezőgéppel, egyedül fényképzeni, felfedezni a világot a kamera szeméből, figyelni az embereket, igazi képeket csinálni. ÉS mondta erre ő hogy: Akkor indulj, menj. DE én azt mondtam hogy ezzel a fényképezővel nem tok olyat csinálni amit szereténk. ÉS ő mondott egy nagy igazságot ami a lényege a sztorinak: Szeritnem nem ez az egyedüli dolog ami maitt nem mész. A saját falaidat kell magadban ledönteni, hogy meg tedd, meg tudd tenni. ÉS szeritneem eez annyira igaz, annyiraa megütött eez, mint egy igazság bomba vagy nem tudom... És tudom, hogy tényleg van bennem egy gát, megakadályozz abban hogy teljesen kitudjak bontakozni, de már kezdem lebontogatni, persze tégláról téglára, nem megy egyszerre, nicsn egy "buldózerem" erre a célra, de jó úton haladok, úgy érzem. Igazából mindig is azt hittem, hogy megakadályozhatatlan avygok, bármit megtennék, bármire képes lennék, de ráébredtem ez így nem teljesen igaz, Vmitől meghátrálok, vagy más ember is kell ahoz hogy megtegyem a kezdő lépést, de vannak kivételek persze.

Nem akarooom

Mindeki csinálja azt amit kell neki, olyan érdekes hogy azt csinálthatod uyge amit akarsz?! De mégse, mert ott vannak az elvárások, a vélemények amik számítanak az embereknek, éss ,mind ezek miatt mégsem tudjuk mindazt amiről kicsi korunkban álmodtunk megvalósítani, hiszen mégsem lehat vki csak hip hop természet fotós mivel "az nem egy jövedelmező munka, abból nem telik lakáűsra, maximum hobbiként , fiam" hallhatjuk ezt a szülőktől. Persze, értem én védjük a gyerekeinket, azt szeretnénk hogy ők többre vigyék, több pénz jusson bármire, mint nekik, DE az álmokat ha nem tudja megvalósítani, a tikos vágyakat, nem élheti át ezek korlátok miatt, ez nem egy veszteség, mintha a lélekből egy darabkát kiszakítoanának, azt a gyermeki részt, azt a még mindenben a jót látó, reménykedő, életvidám darabkát, mert ha ez nem törénne meg, akkor nem lenne hely a  számlát számolgató, résznek.  A szabadság megvonása, büntetendő, és szeritnem ez oylan, én nem akarok, csak üléni, azt csinálni, amiből számrzaik a pénzem hogy abból majd bevásárolhassak, nem kell nekem ez, nem aakarok ilyet kis "piti" ügyeken elmélkedni, én csaaak, ... ........ ........ ..... Félek, félek atótl hogy majd belőlem is kiveszik az élet vidámság, a ávgaimat nem tudom megvalósítani ... Nem aakarom eezt eezt neem Az álmokat igen is támogatni keel! Nem korlátozni, így is eléág korlátja van a mai fiataloknak, emiatt érzik sokan azt hogy ezeket muszály megszegni, (lásd piás, drogos ) hogy lássák hogy mi is itt vagyunk, létezünk, kell a figyelem, a támogatás, úújjat akarunk alkotni, nem beállni a "sorba" !!!!

Akaroom

Úgy lenne kedveem menni, eel bármerre, csak el, ahol újra érzem hogy élek, csinálok vmit, bármit csak érezzeem azt az újjat, a mássságot, az izgalamat, az élményt, amikor újra érzeem azt hogy nem csak vagyok, ugyanúgy minden nap csak lógok a levegőben miközben a dolgok mennek tovább, én meg csak maradok, nem akarom ezt, menni akarok vkivel aki ugyanezt érzi, és nem korlátoz, nem jön a szabályokkal, vagy a tényekkel azokkal az alapvető dolgokkal amiket tudok, és tudom ezek meggátolhatnak, mert nem akarom ezt figyelembe venni, nem akarom hogy érdekeljen, akarom hogy vki melletem legyen, akivel bármit bárhol, bármikor megtehetek, menni csak úgy, bármerre, sétálni a vakvilágba, fényképezni, de nem a pózolós fajta fényképek hanem az igazi élményt dokumentáló fényképeket akarok, amik tükrözik az érzelmeket ahogyan átéltük azuokat a számunkra nem midennapi dolgokat, legyen az akár egy busszra felszállás aztán csak leszállni és sáétálni olyan helyen amit nem ismerünk, akár eltévedni, akár egtalálni a haza vezető utat. Miért oylan nagy dolog ez? Az hogy Élni akarok, menni el, vidáman,  egy-egy koncerten amit igazából vki nem szeret de végig tombolni mert jó, hogy érezzük, átérezzük élményeket szerezzünk, nem akarok egy steril helyen szabályok szerint lenni. Egyszerűen zavar az hogy midnen napom ugyan olyan, felkelek felöltözök elindulok, a suliba és a hétminden napjára meg van mijen órák vannak, ugyan úúgy, unnom eezt Mennék eel. DE nem is kellenek a nagy tervek hogy majd menjünk el egy másik városba, elég lenne ha spontán a városon belül pl: fagyizni menni.

CSak a baj az, higy nincs kivel, mert hiába van oylan melletem akivel elméletekben olyan helyekre , olyan terveket szövögetünk, ha azt nem tudkjuk, ne merjük, a józan észnek szembe álló, vagy csak mert neki nem tetszik, nem ehez van szokva, de eez nekem nem elég, kell egy ember aki felráz, felvidiít, rámordít hogy gyerünk, elhív, rángat, felébreszt hogy ne csak aludjak hanem Éljeek! Mert én képtelen vagyok már erre, erőm fogytán, nem tudok, nem vagyok már képes arra hogy bárkit annyira amennyira szeretnék felrázzak, annyiraa visazfogottság uralékodik rajtuk, nem értenek meg, egyszerűen már zavar, DE hol van az a ember? az aki szereti azokat amiket éán, sőtt új dolgokat tud mutatni vagy a régieket másképp más szemszögből. Kell nekem Ő, bárki is legyen az, de jöhetne igazán:)

vmiit írook azért

Régen járam erre felé.. régen írtam ide,ennek több oka lehet, de a legvalószínűbb, hogy igazából vhogy mostanság semmi igazán lényegesnek tűnő vagyis, ez így nem jó megfogalmazás, vhogy mostanság nem tudtam, nem voltam képes ide írni, "alkotói válság", ha lehet így mondani..:)

Vhogy most sem találom a szavakat, azt a vmit amit ide szeretnék leírni, de próbálkozok, írás közben jut eszembe különféle gondolat.:)

Azt minek lehet nevezni, hogy vki figyelmét szeretné felhívni magára, hogy ránézzen, észre vegye, ez a vágyakozás ami felörli vmilyen szinten az embert. ÉS ha ez eljön, imádja minden egyes pillanatát és kiélvezi. :*)

Mennyi mindent ki lehet fejezni a zenével, fájdalmat, vágyakozást, örömöt, szerelmet, barátságot, egyszerű létezést. Átélni a zenét, benne lenni, érezni, élvezni.Imádom egyszerűen, transz. Nyugalmat sugalló.

Azt hiszem tegnap gondolkoztam azon, hogy mennyi minden dolog van az életben ami teljesen természetes, észre se vesszük menyit használjuk, mennyire szükséges, túl megszokottá vált, nem tudjuk értékelni. De ha egy nap eltűnne, megszünne, észre vennénk a hiányát, lehet eleinte csak azt éreznénk vmi hiányzik, majd később esne csak le a tantusz. BÁr tudom, ez a természetes emberi tulajdonság. 

zene imádata

a zene nagyon sokat ad, nem csak hallgatod, hanem átéled, érzelmeket válthat ki az emberből, megnyugtat, feldob, mosolyt csal az arcra, Kellemes egy jelenség ez,úgy érzem. {most is mikor írom ezt, folyamatosan megy vmiféle zene...:):) }

Jelentős az én életemben is a szerepe, kell a zene, bárhol tudnák zenét hallgatni, akárhol tudnák rá táncolni, ha az csak ugrálásnak vagy pörgésnek számít, akkor is, kell az életembe, üres lenne nélküle. Akár régi, akár vmi új, ha tetszik nicsn menekvés, muszály meghallgatnom töbször, akár egymás utána, élvezem a zenét, lételemem. Ha vki mond egy szót, nekem arról eszembe jut egy dal, akkor én egyből éneklem (egy-két barátnőm nagy örömére..:] ), dúdolom,Bármit.

Olyan sokféle zenét hallgatok, szeretek, imádok !!! deee vannak műfajokban is kivételek amik nekem neem, nagyon nem jönnek be. Pl: a discos tuc-tuc, nem értem, az lenne a zene? semmi ncsin benne, hiányzik a lélek. 

Dee igazán nem akarok ezzel senkit se megbánti, ez az én véleményem. 

Nagyon sokoldalú zene szeretettemet, talán apukám által szereztem, sok rádió hallgatás, komoly zene, ilyen olyan zenék, éss hát igen, itt vagyunk hogy imádom a zenét.:)  Néha fáj mikor vkinek vmi alap zenészt mondok és nemtujda vagy ismerős a neve, de igazából se kép se hang, nem értem hogy az LGT számait hogy nem ismerik manapság a kortársaim többsége( ha jól folgamazok..:D), annyira alap dolog, a szövegeik, de akármi más, mert ami régi, attól még leeht értékes, jó, kellemes, igényes, hallgatható, érzlemes zene.

Annyiraa más-más stílust hallgatok néha, egy könnyű légies, vidám egyszerű szám után hirtelen, egy kemény, erőteljes, szókimondó zenét hallgatok. Imádom ezt a fajta változatosságot. Hallgatok és szereteem a rockot, reggatet, jazzt, afrikai zenét, éss még nagyon sokféle előadót, akiket igazából nem tudnák és nem is akarok bekategorizálni..:)

Zenei lelkitársam kerestetik..:):) van olyan akiket nem csak én szeretek hanem mások is a környezetmben, de igazából , teljes mértékben nem tudják megérteni, szeretni, érzeni amit én, mikro meghallgatok egy egy számot.

nincs ötlet ma

hmm... nem is tudom.. miről írjak.. miről kéne?

ihlettelenség³ :D  nem rég egy barátnőmmel bezsélgettem a szerelemről, hogy milyen, mi is az.. háát.. ő mintha tudná, lehet hiszek neki. de nekem még mindig túl nagy szó amivel nem eleht csak úgy dobálózni.. Bár neki van barátja, szeretik egymsát , ez nem vitás, de ami ott van köztük az a távolság, a nagy távolság, hiszen távkapcsolat. Ersőebbek, mint gondolnánk, ki tudja új rekordott állítanak fel ezell? dee kételekedem.. hogy leeht úgy szeretni vkit hogy alig ismered, vaygis persze elmesélt dolgokat magáról, de mégsem ugyanaz mintha bezsélgettve teljes közelségben mesélné, vagy ha kitapasztalná, Látni is látják egymást, webcamon. de, itt ez a de nálam.. ami az fejezi ki hogy nem értem, lehet még nem érthetem, ez egy oylan szinten van ami nekem még "magas".

Kinek mi az első amit megfigyel egy másik emberen?

Nekem a szem az első sorban. Megnem tudnám modani, hogy milyen "fajtákat" szeretek, de a tekintet, az nekem sokatmondó.  Ezt követi a haja, nem tudom miért, mert feltehetjük ezt a kérdést, de nem tudok erre megfelelő választ adni. Majd a stílusa, illike hozzá, jólálle neki, nem is tudom..  furaaa vagyok, asszem. Nem vagyok válogatós, iagzábül, vagyis.. maa kiderült lehet mégis.. :):) 

De mégis így belegondolva, a tekinetet , a szem az ami igazán vonz, megragad.

a nagy kérdéés

 Hol kezdődik a szerelem?

Mikor tudhatod biztosra? Melyik az az érzés, az a helyzet?

És egyáltalán létezik erre vmiféle "szabály", ami megmondja hogy msot vagy szerelmes? Vagy ez egy oylan cselekedetkor jelenik meg mikor önfeláldozó vagy pl?

Eddig azt hittem tudom mi az, mára már ezen tanakodva keresem a választ.

Talán ha a gondolataim többsége róla szól, vagy féltem mikor nem tudom hol van, álmaim többszöri szereplője, mikor a közelébe lehetek jó érzés tölt el, ha meglátom  akaratlanul is mosolygok. ez jelentheti azt?

Lehet tudom magam is a választ, csak képtelen vagyok elfogadni a helyzetet, félek az érzéstől. Kitudja. :):)

Minden egyszerű, csak mi, emberek tesszük bonyolultá.  A legegyszerűbb dologt is olyan szinten bonyolultá lehet tenni a túl sok gondolkodással.

Miért is tesszük ezt, Megijedünk a tényektől, ezért bonyolítjuk túl, így már úgy veszük miért is foglalkkozzak vele.

Ha nincs bajunk épp, csinálunk magunknak.

Átgondolod, belegondolsz, végig gondolod, és kész. Meg van az újjabb bonyolított változata az egyszerűneek.

Annyira félünk az érzéseinktől, félünk  a reakcióktól,az elutastásól, hogy a rólunk alkotot képet leromboljuk egy másodperc alatt,  miért a félelmeink vezérelnek? Lehet, hogy ha vmit ma nem közölsz vkivel, nem lesz már több alkalmad rá, nincs olyan hogy tökéletes pillanat, ezért erre ne is várjunk.

És ekkor lép be ez: Élj a mának, De gondolj a jövőre! 

..... mert szeretem az esőt.

Szereteem nagyon is.. érdekesneek tartják ezt az emberek. Nekem szabadság érzetet ad. Kint állni az esőben, érezni azt hogy rám esik egy-egy csepp, ahogy érzem hogy a hajam egyre vizesebbé válik, ha a kezetem kitárom akkor a tenyerebe esik, látom a cseppeket összfolyni egy nagyobb cseppbe, majd lefolyik. Imádom egyszerűen, nyugalmat sugalló, békés, Szeretem érezni ez által hogy igen is élek, nem akarok vmi burokba menekülni, nem akarom hogy ezt megfosztsák tőlem, ezt az érzést, az esernyő alá bújva. Lehet úgy szárazzabban maradnak, és ez így előnyösebb számukra, de miért nem akarják érezni azt az érzést amit az esőben állás ad. Csodálatos dolognak tartom ezt, az esőt.

Az eső után, mikor kisüt a nap újjab örömöt tud adni, szikrázó napsugár az előbb még esős időben. Látom, hogy a fák lombjain csillog az esőcsepp, megvilágítja az eső utánai állapotott a nap, bámulatosan szép. Ez az amit nem lehet utánozni, semmive ember gyártotta dologgal ezt nem lehet visazadni. Ez egy oylan valami ami csakis eső utéán mutatkozik meg,Akkor olyan légy, könnyed, élénkítő a nap sugarai.

Mint midnenek ami a világban van, az esőnek is van különbféle változata, a pusztyító erejűtől, a kellemes, frissitőig. Mindkettőnek meg vana  szerepe, a hatása.  Ugyanígy a szélnek is, a szél, az is egy fontos érték, sokan nem tudják ezt se értékelni, a maguk hiúságából fakadóan, vagy más egyéb ilyen fajta okokból kifolyólag.

Szereteném ide kapcsolni egy pár héttel korábi gondolataimat.

Fura mennyire megtud nyugtatni a légy szél, ahogy a hajamat táncoltatja és az eső, az a kellemes, nyugtató, csendes de mégis hallható, ahogy egy-egy csepp egy fallevélre ér, majd végül a földre hullik.

folyt.köv.

Mennyiree érdekes az a helyzet amikor szembe találod magad az emberi butasággal, tudatlansággal. Nem ismer vmit/vkit, mégis teljes körű véleményt alkot, nem akar megismerni, újra gondolni a helyzetett, makacsan hisz a saját felismerésében, ami lehet bármennyire is nagy hülyeség, nem képes beismerni, Az ego gátolja meg? Tudom magamból kiindulva hogy nehéz beismerni, ha tévedtem, de vmien képpen mégis  megteszem. De arra nem tudok okot, hogy vki miért olyan, hogy már alkottot képet nem akarja megváltozatni, nem akar meghallgatni, megismernii, újjat látni, tudni. Hihetetlen számomra, és érthetetlen. Lehet vmi olyanról marad le a korlátjai miatt, amit egy életen át fog bánni.

emberi sokoldalúság

Miveel az első bejegyzésemben már említettem a szentimentális oldalamról, mostelkezdem kibontogatni.:)

Érzelmes egy lény vagyok, néha (bevallom) próbálom elfojtani, vannak emberek akik előtt nem "szeretek" sírni... kitudja miért, az gátolhat hogy félek, mit gondolhatnak rólam, vagy hogy rákérdeznek mi a baj? és én egyszerűen nem akarom vagy nem vagyok képes arra hogy elmondjam. Nem tudom. Vagy csak félek attól a reakciótól hogy emaitt sírsz? Nem tudom, ez még nem tiszta bennem, majd ez is kitisztul, úgy gobdolom idővel.

Van egy film amit imádok egyszerűen, (( lehet hogy ha most meignt egy filmmel példálózok már így kedzitek úgy érezni hogy itt vmi film ajánló bújik meg a blogban, De nem, csak rám hatással vannak a filmek, de nem csak a filmek, a zene és még jó pár dolog. Kihantka a gondolkodás módomra, az érzelem hullmázásom okozói, egyszerűen nekem egy jó film olyan mitn egy falat kenyér:) )) és ez a film, kellems hangulatú, vidám, reményt sugalló, átsgeítő, hihetetlen, de akár igaz is lehet. ez a P.S. I love You

Talán sok ember ezt a filmet nem látta, nem akarja megnézni, hsizen nem rajong az ilyen "nyálas" filmekért. De nem is ezt aakrom elérni, nem kell midnekinek azt szeretnie, amit én.. sőt.. ha vki rendelkezik olyannak hogy saját, önnálló vélemény annak örülök, kevés az ilyen.:)

Az eggyütérzés sokaknak nem megy, leeht azt gondolják magukról.. de nem. Ha megnézetek vkivel egy filmet, megmutaok egy zenét, egy könyvet, bármit és nem képes egy jó szót se szólni, cssak hümmögni, és az arcáról lerí hogy rohadtul nem érdekli.. hiába nagy örömmel, gyermeki lelkesedéssel bezsélsz róla, nem hatja meg. Hogy miért, mi okból van ez? nem tudom, erree keresem a választ.

 folyt. köv.

Gondolj bele! Nem akarok ....

Minden embernek szükséges a magány, hiába egy ember rendkívűl társaági, aki igényli a figyelmet, mindig  aközzéppontban akar lenni neki is kell az a kis nyugalom , amikor magában rendet rak, átgondol, elemez.

Sokszor perzsee a magányában az ember arra jön rá hogy mennyire szüksége van a társaságra.

Ha este felnézel az égre mit látsz?  A végtelent, a sötét, apró fényekkel szórt mindent. Nem ijesztő? Szerintem kicsit az,  bár néha lehet megnyugtató, hogy felnézek az égre és az mindig ott van, bármikor felnézek az égre mindig ott lesz nem megy el, hiszen hogyan is tűnhetne el? ez egy örök dolog, ami vmiképpen megnyugató lehet. De itt ez a kérdés: Nem ijesztő?  mennyi menyni más bolgyó van még rajtunk kívül, olyanok amikeről tnaulunk és amikről nem, hiszen nem ismerjük.. fura, érdekes, és egyben rémisztő.

Jó ha az ember kiismerhető? Kell az hogy mindig tudjuk mit érze, mit aakr ott legbelül? Kell a titok, az amitől különleges egy ember, nem kell tudni midnet mindekiről. Meg kell ismerni. Valakinek sok idő kell hogy vkinek megnyíljon, vkinek kevesebb, Vagy lehet vki csak azt mutatja hogy ismerik, de közben titkokat rejteget, hiszen csak közvetlennek akar tűnni, éss ezektől a gondolatoktól amik benne keringenek fél, vagy épp úgy érzi nem érett meg rá azu idő, avgy nicsn meg azaz ember akinek eltudná modnai? Kitudjaa...

Szeretnék ehez a gondolatomhoz egy filmet ajánlani ami megérintett, drámai, félelmetes és egyben szép.                   

Tudom oylan kérdéseket nyitotam meg, olyanoakt amik lehet egy embernek soha talán, vagy nagyon ritkán fordulnak meg a fejében. Lehet ez még így is unalmas lehet, De remélek.

A zene átsegít bármin, csak meg kell találni a megfelelőt!

újra itt...:)

hmm.. elkezdem vhol,

Egyszer fent, egyzser lent.  ugye ezt már mindenki hallota, bizonyára. De szerintem kevesen veszik észre ( de lehet tévedek persze) hogy ez mennyire ott van mindig minden percben. A nagy nevetések után mindig megnyugszik az ember, elgondolkodik, és az eleinte igen vidém hangulatból hirtelen már máshol van. Persze akár hosszabb távon is megjelenik ez.

Annyi korlátozott gondolkodású ember van, már a nevelésnél beleivódik a gyerekbe hogy hogyan, mi módon fogja fel az életett, mennyire lesz kutató a dolgok iránt, egy tény több oldalára kiváncsi, mennyire érdekli majd mi mögött mi lehet?

Úgy érzem néha hogy túlnyomó részben vannak ilyen emberek, nincs véleményük, a tömeg után megy, bárhová is vezet az az út. Kevés igazán kevés az olyan akinek van önnáló, értelmes, érdekes, új, (néha lehet) provokatív véleménye,ami melett kiáll, bármeddig vagy akár stílusa, a megjelenésében. Az ilyen embereket becsülni kell, nem elnyomni, az amberek nem képesek az újjat ilyen módon befogadni, hogy Miért nem? talán félnek, hogy más is lehet a megszokotttól, a (vki által kimondott) helyestől.

És ha már itt járunk Ki mondta meg mi legyen a jó, a megtűrhető viselkedés? Hogy mit lehet mit nem? persze kellenek szabályok, de miért néznek meg az emberek ha a buszmegállóban hangosan nevetünk, játszunk, táncolunk vagy akármi.. Nem szabad? nem nem erről van szó, csak az emberek szemében ez... olyan dolog ami nincs benne az elfogadható, megszokott viselkedésben. Miért is? Miért kéne elrejteni a bennünk lakozó igazi énünket? miért kell fapofával ülni a buszon?

Úgy érzem túl sok kérdést nyitottam meg...:D de végül is. a lényeg hogy másképp is lehet.

ez lesz az elsőő hmm

háát kezdeeném első blogom írását.                                                                          fura kicsit, mert belegondolok, én ide írni fogok, és amiket írok vki elolvassa.          Talán aki elolvassa elgondolkozik rajta, vagy nem. Vagy azt gondolja mennyi hülyeség egy helyen. Ki tudja mi lessz itt.

Szerintem ott kezdem, hogy sokat szoktam gondolkodni különféle dolgokon.  Lehet sokan nem néznék ki belőlem, hogy van nagyon szentimentális oldalam, elgondolkodó az élet nagy kérdésein, rémült ha belegondolok mi minden vár még rám,  vagy épp elbizonytalanodott ha arra gondolok hogy amiket megAkarok csinálni nem tdom majd.

Gondolataim mindehol járnak, elszoktam kalandozni órákon, főleg matekon..:):)

Annyi mindenrről akarok tudni ami történik a nagyvilágban, akarom hogy az emberek figyeljenek már másra is mint magukra. Sokszor érzem úgy hogy az emberek annyi mindent nem tudnak értékelni, mivel észre se veszik.

Sokféle dologról írhatnék még, de mivel gondolom nem most utoljára írok ezért majd azokról a későbbiekben.

pápááá:):)